Losonc - A kis Budapest

Losonc az Ipolymenti régió keleti részének, valamint a történelmi Nógrád régiónak központja. A terület már a Honfoglalás előtt is bizonyíthatóan lakott volt. Első magyar írásos emléke IV. Béla idejéből, 1247-ből származik, amikor is „Lutetia Hungarorum” néven a losoncapátfalvai apátság birtokaként írnak róla. A város életében a 15. század hozott nem várt fordulatokat, amikor is a határában található Királydombon erődöt építő huszitáktól 1451-ben vereséget szenvedtek Hunyadi János hadai. A csata ideje alatt a Ján Jiskra katonái felperzselték a várost, hogy ne tudjon menedéket nyújtani a magyar seregnek. A török hódoltság korában a város lakossága sokat szenvedett a dúlásoktól, mivel védelmet nyújtó erődítményekkel, falakkal nem rendelkezett a település. Végül 1640-ben a templomot fallal vehették körül. 1622-ben itt őriztette Bethlen Gábor a Szent Koronát egy ideig. Mezővárosi, gyenge falakkal ellátott jellege a későbbi, 17. századi dúlásoknak sem tudott ellenállni a nagyobb hadak vonulásának. Az 1848/49-es szabadságharc ideje alatt szintén voltak összecsapások a város határában, végül az orosz csapatok felgyújtották a települést. A trianoni diktátumig a város Nógrád vármegye Losonci járásának székhelye volt. Losonc, mint város a 19. század második felében olyan erőteljes gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődést mutatott fel, amellyel a 20. század elején kiérdemelte a „Kis Budapest“ jelzőt. E cím elnyeréséhez bizonyára hozzájárultak legendás kávéházai is, ahol erőteljes kulturális élet is zajlott. 1919-ben a várost a Csehszlovák köztársasághoz csatolták. Az 1938-1944-es időszakban Losoncot visszacsatolták Magyarországhoz. 1942-ben internálótábor működött Losoncon, ide kerültek a zöld határon Magyarországra szökött erdélyi magyarok, akik nem akartak a román hadseregben szolgálni. A II. világháború befejezése után a város ismét a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott.

Losonc (szlovákul Lučenec) ma Szlovákia besztercebányai kerületében, a Losonci járás székhelye.